Ne aludjunk! Már történik!

(Mária kora - XII. évfolyam, 2011. 1. szám, http://kat2.mindenkilapja.hu/html/24152257/render/ne-aludjunk-mar-tortenik )

            Az első keresztények már az apostolok életében várták Krisztus hamarosan bekövetkező második eljövetelét és a világ végét. Amikor emiatt sokan abbahagyták a munkát, Szent Pál figyelmeztette őket, ahogy apostoli leveleiben olvashatjuk, és azt mondta nekik, hogy először el kell jönnie a nagy hitehagyásnak, csak azután lesz a vég.

            Jézus is, amikor az eljövendő dolgokról beszélt, mintha egy lélegzettel szólt volna Jeruzsálem pusztulásáról és a világ végéről. De ezenkívül világosan megmondta: „De ez még nem a vég.” Szavaival: „Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” jelezte, hogy második eljövetele előtt a hit nagy veszélybe kerül.

            A Katolikus Egyház Katekizmusa, mely Isten kinyilatkoztatásait tanításba foglalta, is beszél erről:

            „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni.” (KEK 675)

            „Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által.” (KEK 677)

            Isten országa a földön tehát nem úgy valósul majd meg, hogy fokozatosan növekedni fog, míg eléri a teljességet. Épp ellenkezőleg: mikor az evangélium elterjed a világban, nehéz próbatételnek lesz kitéve, hogy a sátán kipróbálhassa, le tudja-e győzni Istent és a hozzá hűségeseket – s ez a próba sokak hitét meg fogja ingatni. Olyannyira, hogy felmerül a kérdés, hogy az Emberfia vajon talál-e még hitet a földön. Szent János jelenései is erre készítenek fel minket, hogy a sátán egy időre meg lesz kötözve, hogy az evangélium elterjedhessen a világban, de az idők végezete előtt újra szabadon lesz engedve.

            „Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan” – mondja a népi bölcsesség. S így, amit Isten megígért, egy napon valósággá válik, még ha ez az idő számunkra, emberek számára végtelenül hosszúnak is tűnik. Így jött el a hit legnagyobb megjövendölt próbatétele is. – Egy reggel Krisztus helytartója, XIII. Leó pápa, miután befejezte a szentmisét, elragadtatásba esett és látomása volt: Hallotta a sátán és Krisztus párbeszédét. A sátán egy évszázadot kért, hogy próbára tehesse a hitet a földön, és Krisztus megadta neki. Ekkor a pápa ördögök áradó tömegét látta meg, mely feketén elborította a földet. A pápa visszavonult dolgozószobájába, ahol megírta az ismert imát: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk…”, és elrendelte hogy az Egyházban minden ún. csendes mise után imádkozzák el. Ez 1884. október 13-án történt. – Az, hogy maga az Egyház feje ilyen figyelmeztetést kapott az égből, azt bizonyítja, hogy itt olyasvalamiről van szó, ami alapvető az egész Egyház és Isten műve szempontjából. „Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni.”

            Utána azonban sok hosszú éven át az élet ment tovább, mintha semmi sem történt volna – de az „ördögök fekete áradata” csendben dolgozott a mélyben, és készítette a támadást és a győzelmet. Így telt el 33 év, mígnem eljött 1917. Az emberek semmit sem vesznek észre, de az égi Édesanya tudja, hogy a pokoli hadak már csatarendben állnak, s a nagy támadásra készen. Ezért maga a Mennyi Királynője jön el sürgető felszólításával: Térjetek vissza Istenhez! – Megjelenik a fatimai kisgyermekeknek, akiken keresztül átadja a világnak üzenetét – megtérésre hív, imádságra és bűnbánatra, de ezúttal a Szeplőtlen Szívének való felajánlásra is. Sok rosszat és szenvedést jövendöl meg, az Egyház üldözését, ha szavait nem veszik komolyan. De ígéretet is ad, hogy Szeplőtelen Szíve végül győzni fog. – Miért nem Isten? – Mert döntő harcról van szó, melybe Isten még a paradicsomban Máriát állította, amikor ellenségeskedést vetett közé és a pokoli kígyó közé, aki épp elcsábította teremtményét. A Teremtőhöz való visszatérését Máriára bízta. S ezért Mária, bár mindenekfelett alázatos, Fatimában úgy kell beszélnie magáról és győzelméről, hogy tudjuk, ki ennek a harcnak a vezére, és kihez kell tartoznunk, ha hozzá akarunk járulni ehhez a győzelemhez. – Az Úr Szolgálóleányának győzelme végül természetesen Isten győzelme lesz. – Erről van itt szó. – „Az Ország tehát nem az Egyház történelmi diadala által fog beteljesedni állandóan növekvő fejlődés útján, hanem Istennek a gonosz utolsó támadása fölötti győzelme által.”

 AZ EMBERI TÖRTÉNELEM MEGHATÁROZÓ KORSZAKA

            Abban az évben, 1917-ben, májustól októberig jelent meg Isten Anyja, mint a „Napba öltözött Asszony” János jelenéseinek 12. fejezetéből – s az utolsó jelenésénél jelet adott, melyet előre megígért: a nagy napcsodát, amit mind a 70 ezer jelenlévő látott. „Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt…” Ez október 13-án történt… S csak pár nappal később, 1917. november 7-én „egy másik jel tűnt fel: egy nagy, tűzvörös sárkány… farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét”, és üldözni kezdte az Asszonyt és ivadékait. Kitört az emberiség legvéresebb forradalma, melynek az volt a célja, hogy legyőzze Istent, megsemmisítse a hitet, és a világot egy ateista állami szervezet hatalma alá hajtsa, Isten ellenségének uralma alá.

            Ez a véres forradalom nem valamiféle ártatlan bárányka volt, ami csak itt-ott egy kicsit elszabadult – ez alapjaiban és minden vonalon egy Isten ellen irányuló pokoli terv volt. Ami jónak tűnt benne, az is a hazugság atyjának elterelő hadművelete volt. – Ördögi mű, melyet az ördögök áradata készített elő, akiket XIII. Leó pápa látott a földre jönni. Ez a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” a vörös szimbólumok alatt: vörös csillag, vörös zászló, vörös hadsereg, de főként a megkínzottak millióinak vörös vére, mely az örömteli munkásmozgalmi dalok és csasztuskák mögött rejtőzött, volt az a „vörös sárkány”, mely felállt a „Napba öltözött Asszonnyal” szemben, hogy élet-halál harcba kezdjen vele és ivadékaival.

            Mária azonban hűségesen teljesíti Istentől rábízott feladatát, hogy ellensége legyen a pokoli kígyónak és vezére ennek a harcnak Isten oldalán, az Istenhez hűségesek vezetője, mint egykor Mihály, egy az angyalok közül vezette a hűséges angyalokat. Fatima Mária parancsnoki hídja. Itt informál minket a harctéri helyzetről, itt határozza meg a stratégiát, kínálja fel az egyedül hatásos fegyvereket a lelki szinten folyó harcra, és végül: itt ígéri meg végső győzelmét. S ez Szeplőtelen Szíve által valósul meg, mellyel Fia megváltó áldozatához csatlakozott.

            Mivel a kommunizmus kifejezetten ördögi támadás volt, ami abból is látható, milyen pontosan utal rá az Apokalipszis képe a Napba öltözött Asszonyról és a vörös sárkányról, de Szűz Mária szavaiból is Fatimában, hogy ha nem teljesítik kéréseit, akkor Oroszország elterjeszti tévtanait és sok lesz a szenvedés – tehát világosan szólt a kommunizmusról, mint az Isten elleni pokoli támadásról. Akkor azonban a győzelem a kommunizmus felett is csak Isten hatalmából lehetséges – csak csodával, s nem emberi erővel. De ezen a földön Isten csodákat csak a mi hitünkért tesz. Ebben az esetben a harcban csak azért, amit az Istenanya felhívására válaszoltunk.

            Egészen konkrétan azt kívánta, hogy a Szentatya ajánlja fel Szeplőtelen Szívének Oroszországot és az egész világot. – Ha ez nem történik meg, Oroszország elterjeszti tévtanait, üldözés lesz és sok szenvedés – így történt, s nekünk át kellett élnünk ezt a szenvedést. És a kommunizmus nem mozdult, míg ez a felajánlás meg nem történt. Több pápa is, már XII. Piusztól egészen II. János Pálig törekedtek erre, meg is tették, de az Egyház nem csatlakozott, és Lucia nővérnek mindig azt kellett mondania, hogy ez nem úgy történt, hogy teljesüljön az Istenanya feltétele. Csak II. János Pál pápa szólította fel írásban a világ valamennyi püspökét, hogy egyesüljenek vele a felajánlásban, melyet 1984. március 25-én tett meg, és ezután Lucia azt mondta, hogy ezzel megtörtént, és a mennyben elfogadták. – S a jég nyomban olvadni kezdett. Az 1987-88-as év Máriának volt szentelve. A következő évben pedig – 1989-ben – megbukott a kommunizmus. Egyetlen puskalövés nélkül, mintegy „Isten leheletére”. A Szentatya ezt írta a Nagy Jubileum előtti apostoli levelében: „Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a Mária-év közvetlenül megelőzte 1989 eseményeit.” (TMA 27) – Tehát ezzel világosan utalt arra, hogy a kommunizmus bukása Mária győzelme volt. És világosan láthatjuk, hogy fegyverként azt használta, amit Fatimában kért még az események előtt: A világ és Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívének. Amikor ez megfelelő módon megtörtént, a kommunizmus páraként foszlott szét.

            A hit szabadságának azonban nem örülhettünk sokáig – mert egy új, még nagyobb lelki rossz terjedt el. De miért vagyunk csalódottak? Hiszen ez is része Isten tervének! Az Apokalipszis ugyanis nemcsak a vörös sárkányról beszél, aki erőszakkal harcol a hit ellen, hanem a fenevadról is, akinek a sárkány átadja hatalmát. S a fenevad alattomosan, fejtetten, de annál veszedelmesebben támad a hit ellen. Ezért már nem is tudunk örülni a kommunizmus bukásának. – Most mi legyen?

            „Az Egyház ma látszólag szabad, de akadályoztatva van küldetésében a gyakorlati ateizmus miatt… Értsétek meg ezért, hogy a kommunizmus bukása, ami itt 1989-ben történt meg Szeplőtelen Szívem különleges közbelépésére, csak jele és elővételezése az én teljesebb és nagyobb győzelmemnek.

            Ez a győzelem az egész világban a gyakorlati ateizmus bukásával, a szabadkőműves és sátáni erők vereségével, a gonosz hatalmak megdöntésével és Isten teljes diadalával fog bekövetkezni.”                                              (Debrecen, 1996. 9. 15.)

            Hogy most mi legyen? – Az Istenanya Fatimában nem csak azt kérte, hogy a Szentatya ajánlja fel neki a világot és Oroszországot, hanem azt is, hogy mi mindannyian ajánljuk fel magunkat Szeplőtelen Szívének.

            Ahhoz, hogy megbukjon a kommunizmus hatalma, mely Oroszországból terjedt el, és a kommunista kormányok képviselték – melyek az országokat vezetik, ehhez arra a felajánlásra volt szükség, amit annak kellett megtennie, aki Isten népét vezeti – a Szentatyának. De ahhoz, hogy megbukjon a gyakorlati ateizmus, amire senki senkit nem kényszerít, hanem egyenesen a lelkekben terjed, az szükséges, hogy egyenesen az emberek ajánlják fel magukat Máriának. Ez valósul meg a mi cönákulumainkban, és kialakítja azt az erőt, melynek hatására egyszer majd ez a rossz is szertefoszlik, mint a pára, és egyszerre nem is fogjuk tudni, hová tűnt az a gonoszság, az az Istennel, a lélekkel szembeni közömbösség, sőt gyűlölet… - Úgy, ahogy megbukott a kommunizmus, úgy bukik meg ez a rossz is. És ebben a mi önfelajánlásunk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének lesz a döntő.

            „Ez az én Művem, amit Én a Máriás Papi Mozgalmam által csinálok… Féltem ezt a művemet.

            Mert vele valósítom meg Szeplőtelen Szívem diadalát a világban.”

                                                                                                                        (1993. 6. 19.)

FIGYELEMREMÉLTÓ ÖSSZEFÜGGÉSEK

„Isten malmai lassan őrölnek, de biztosan.” – s mi elég világosan láthatjuk ennek megvalósulását. Generációk múltak el azóta, mióta XIII. Leó látta a földet elárasztó ördögöket. De Fatima óta is – már csak a legöregebbek élnek abból a generációból, amely átélte.

            De nekünk, akik most élünk, már megvan a lehetőségünk, hogy hátratekintsünk. És látjuk, hogy Isten valamiféle összefüggések jeleit adja nekünk:

            Az első, amit észrevehettünk, az a jel volt, melyet II. János Pál kapott, mikor az első fatimai jelenés napján és órájában követtek el ellene merényletet. És oly csodálatosan megmenekült, hogy maga a merénylő, aki gyakorlott lövész volt, is csodálkozott ezen. A pápa aztán a kórházi ágyon megértette, milyen jelentősége van Fatimának ezen korszak számára, és úgy általában, Isten egész tervére nézve. De nem ez az egyetlen dátummal kapcsolatos jel. XIII. Leó látomása 1884. október 13-án történt – tehát pontosan 33 évvel azelőtt, mielőtt Mária Fatimában úgy jelent meg, mint a Napba öltözött Asszony, mikor megvalósította a megígért napcsoda jelét.

            Az ördögök áradata 1884-ben árasztotta el a világot. A sátán egy évszázadot kért és megkapta. S a Szentatya felajánlása, ami már teljesítette a feltételeket, és melyet a menny elfogadott, pontosan száz évvel később valósult meg – 1984-ben. Míg a sátán korlátlan hatalmának száz éve tartott, olyan erős volt, hogy sikerült megakadályoznia a felajánlást, pedig a pápák többször is meg akarták tenni.

            A felajánlás 1984. március 25-én valósult meg. Miért pont ezt a dátumot választotta a Szentatya, miért nem valamelyik fatimai napot – május vagy október 13-át, vagy valamelyik elsőszombatot, melyet Mária a fatimai üzenetek elfogadásának napjául választott? – Bizonyára a Szentatyát felülről vezették ebben. Ez Urunk születése hírüladásának a napja – az első eljövetel hírüladása, a nap, amikor Mária igent mondott Istennek. S a „kék könyvben” Mária olyan sokszor kapcsolja össze diadalát Krisztus második eljövetelével! Ő dicsőségben fog visszatérni, és Mária diadala előkészíti ezt a dicsőséget. Ez a felajánlás fordulatot eredményezett a harcban, a sátán hátrálni kezdett, tehát ebben a pillanatban „fogant meg” a második eljövetel. A fogantatásról még senki sem tud, csak az Anya, és azok, akik előtt titkait felfedi. Ezzel a felajánlással Mária elnyerte az Egyház igenjét a mennyei Atya számára Krisztus második eljövetelére. Látszólag nem volt ok arra, hogy egy olyan napon legyen a felajánlás, melynek az egyházi ünnepek között megvan a maga tartalma, és első pillantásra semmilyen összefüggésben sincs Fatimával. – S mégis, itt van ez a legnagyobb összefüggés, melyre ez a dátummal kapcsolatos jel is utal.

            A Katolikus Egyház Katekizmusa, amikor a hitet megrendítő nagy próbatételről beszél, ezt így pontosítja:

            „Az Egyház az Ország dicsőségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.”  (KEK 677)

            Krisztus misztikus testének – az Egyháznak – tehát meg kell ismételnie a Kálváriát. Ha ő próbára volt téve, hogy győzzön, és Isten életét ajándékozza mindazoknak, akik ezt elfogadják, akkor misztikus testében még egyszer át kell mennie ezen a próbán, hogy harcoljon azok megmentéséért, akiket a sátánnak sikerült megakadályoznia abban, hogy belépjenek az Egyházba. Kínszenvedése előtt Jézus így imádkozott: „Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál.” – Mert azoknak, akiket az Atya neki adott, akik elfogadták őt, és misztikus testévé váltak, azoknak lesz a feladatuk ez a következő rész: megváltani a többieket. Ezért Jézus egyelőre „nem a világért könyörög”, hanem azokért a világból, akik elfogadták őt. S így az Egyház most van alávetve ennek a döntő próbatételnek – a Kálváriájának. Neki az számít, hogy hűséges maradjon – a sátánnak meg az, hogy erőszakkal, csellel, csalással és hazugsággal hűtlenségre csábítson vagy kényszerítsen. S az Istenanya a „kék könyvben” világosan szól arról, hogy az Egyház most éli át Kálváriáját.

            Nagy dolgok történnek most! Tényleg ne aludjunk!… Már történik! Sőt, már tetőzik!

            Az első keresztények idejétől az Egyház már tanult annyit, hogy ez nem következik be azonnal, évszázadok teltek el, s amikor eljött, senki sem tudatosította, hogy már itt van. XIII. Leó látomása után sem, a fatimai jelentések után sem, ahol szó esett a hit próbatételéről. Csak most látjuk saját szemünkkel „a hit nagy próbatételét, mely sokak hitét megingatta’, amikor nálunk is, egy keresztény országban, a fiataloknak már tömegesen nincs szükségük a házasság szentségére, bűnben élnek, vagyis nincs szükségük a szentségi életre – ez szinte egyik napról a másikra jött el, észre se vettük, és már itt volt. A nagy hitehagyás! És mit jósol ez még a holnapra! Az ő gyerekeiknek már mire nem lesz szükségük – szükségük lesz-e még egyáltalán a keresztségre, vagy valamire, ami Istentől való?!

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust…

            És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezéseként a szabadkőművesség, valamennyi ördögi erő, a materializmus, a gyakorlati istentagadás veresége is, hogy az egész emberiség találkozhassék az Úrral, így megtisztuljon, és tökéletesen megújuljon Szeplőtelen Szívemnek a világban aratott diadala által.”

                                                                                                            (Šaštín 1991. 9. 12.)

            De nemcsak abban találhatjuk meg az összefüggések jeleit, ami történt, hanem a jövő is sejtet ilyen dátummal kapcsolatos jeleket. Ezzel az évvel belépünk a fatimai jelenés századik évfordulója előtti hétéves időszakba. A sátán száz évet kért és kapott. Ez pedig Mária száz éve. Az Egyház eddigi gyakorlata, de a Szentatya szavai szerint is, melyeket tavaly Fatimában mondott, várható, hogy akkor az egész Egyház számára ki lesz hirdetve Fatima éve. Mikor máskor, ha nem akkor lesz meg a lehetőség arra, amit az Istenanya mondott Gobbi atyának Fatimában: „Akkor ez a hely úgy fog megjelenni mint az anyai jelenlétem fényes jele a nagy gyötrelmetek végső órájában. Innen az én fényem el fog terjedni a világ minden részébe, és ebből a forrásból fog fakadni az isteni Irgalom vize… Végül az én szeretetem és mentségem rendkívüli művében meg fog jelenni mindenki számára annak a Szeplőtelen Szívnek a diadala, akit úgy hívnak, hogy az irgalom Anyja.”                                                                                                           (1995. 3. 11.)

            Tehát e szavak szerint Fatima nem a már látható diadal idejében fog felragyogni, hanem még a „nagy gyötrelem végső órájában”. Tehát ha ez a felragyogása nem a diadal oka lesz, akkor logikusan következtethetjük, hogy a sötétség órájában aligha tudunk más felragyogást elképzelni, mint a Fatima-év meghirdetését, a jelenések 100. évfordulójának kapcsán, 2017-ben.

            Az egész Egyház tekintetének Fatimára szegezése az ellenséget egy rövid, de dühödt üldözésre ragadhatja, aminek a nagy próbatétel utolsó pillanatában kell eljönnie – „Isten végső győzelme előtt a gonosz utolsó támadása felett”. – Végül is, az Apokalipszisben azt olvassuk, hogy a sárkány halálra sebzett feje életre kelt – a fenevad többé már nem rejtőzködik, hanem kimutatja sárkányfogait. A sátán most mindent kockára tesz.

            Az „Isteni Irgalom vizének felfakadása” az „irgalmas büntetéssel” lesz kapcsolatban, amiről Édesanyánk szól nekünk – mely olyan lesz, mint „az ítélet kicsiben”, amikor az eltévelyedettek és a megtévesztettek felismerik tévedésüket. Ez azonban már egyértelműen a kegyelem ideje lesz, amikor a sátán kivettetik, és „füstje”, mely megmérgezte és félrevezette az embereket, eltűnik, és tisztán fogják látni Isten igazságát. Ez már a második pünkösd lesz. A megtévesztettek ugyanazt fogják kérdezni, amit a zsidók kérdeztek az apostoloktól az első pünkösdkor: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” S az utolsó idők apostolai úgy fognak tudni választ adni nekik arról, hogy mi történik, mint egykor Péter, és azt is meg fogják majd mondani nekik, mit tegyenek.

            Mindez nem egyszerre történik:

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust… És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezése…”            (1991. 9. 12.)

            Mária győzelmének két fokozata lesz: úgy ahogy Isten ellensége legyőzetett az első alkalommal, úgy győzetik le majd másodszor is.

            Ne aludjunk! Már valóban itt az idő! – Már rég elkezdődött, generációk múltak el azóta, mindegyikük teljesítette a maga feladatát – de most már itt az idő, mely után mindannyian vágyakoztak – már csak az utolsó, a legnehezebb lépés van hátra! S ezt nekünk kell megtennünk, az egész mennyi minket figyel, mert most már tőlünk függ… Felajánlani magunkat, megújítani a felajánlást, felajánlani a ránkbízottakat, imádkozni a cönákulumot – senkinek sem lenne szabad kívül maradni. Akinek nincs más lehetősége, keressen legalább egy embert, akivel legalább időnként együtt imádkozhat. Ez a győzelem cseppekből áll, és minden cseppre szükség van.

A MENNY FELKÉSZÍT MINKET

            „Mária nevében győzték le ezekben az országokban a marxista kommunizmust… És újra csak Mária nevében történik majd Művem befejezése…”            (1991. 9. 12.)

            Minden bizonnyal megvolt az oka annak, hogy Mária két részre osztotta győzelmét. – Úgy tűnik, hogy a kommunizmus bukása, vagyis a sárkány felett aratott győzelem buzdításként adatott számunkra, és azért, hogy növekedjék reményünk és bátorságunk a fenevaddal szembeni harcra – mert ez a harc már valóban nagyon régóta tart ahhoz, hogy kitartsunk a reményben, anélkül, hogy ellankadnánk.

            „Értsétek meg ezért, hogy a kommunizmus bukása… csak jele és elővételezése az én teljesebb és nagyobb győzelmemnek.”                                                      (1996. 9. 15.)

            A jel olyasvalami, ami megmutatja, mi fog történni: Ha megtörtént a kommunizmus bukása, ami lehetetlennek tűnt, akkor a többi rossz is el fog bukni. És ugyanúgy: Úgy bukik meg az összes többi rossz is, mint a kommunizmus – csodával.

            S az elővételezés, előleg: Ez például a fizetés vagy másvalami előre kézhez kapott része. A kommunizmus bukása is ilyen előleg volt – része volt már Mária nagy győzelmének, aminek el kell jönnie.

            Milyen nagy buzdítás ez az Egyház számára! – Egy ilyen csodálatos győzelem után egyenesen rendíthetetlennek kellene lennie az Isten végső győzelmébe vetett bizalmunknak a világban Mária Szeplőtelen Szívének diadala által. – S mi meg azt sem tudjuk kimondani, hogy Mária egyáltalán győzedelmeskedett. Bosco Szent János egyik prófétai jövendölésében megjövendölte Mária e győzelmét, és ábrázolta a torinói Szűz Mária-templomban. A két oldalkupolán két angyal van, az egyik egy zászlót tart kezében, rajta a felirat: 1571, ez Mária nagy győzelmének éve Lepantónál, amikor a maroknyi keresztény csodálatos módon győzött az ellenség túlerejével szemben. A másik angyal győzelmi koszorút tart a kezében Mária jövőbeli győzelmének dicsőségére. De a szent eredeti rajzain, melyeket megtaláltak, a másik angyal kezében is egy zászló van, rajta az évszám: 19.. – a két pont helyébe ma már odaírhatnánk:  89 – tehát 1989. Igen, az valóban Mária győzelme volt. Még ha ezután a győzelem után – mint ahogy Lepanto után is – Isten ellensége újra összeszedte magát és támadásba lendült – de akkor, az első és második győzelemkor is, egyértelműen legyőzetett. – Nyilván mi még várjuk Mária teljes és végső győzelmét, ami után az ellenség már nem tér magához – ennek felelhetnek meg a templom legnagyobb, fő kupolája, melyen Szűz Mária tündöklő alakja áll, ahogyan Don Bosco látta őt prófétai látomásában, mely alapján a templomot megépítették.

            De hogyan lehet, hogy olyan vakok vagyunk, hogy Mária e győzelmét a vörös sárkány és Oroszország tévtanai fölött nem is ünnepeljük, sőt, nem is látjuk?! Vakok vagyunk irányában – vakok vagyunk aziránt, aminek most buzdításnak kellene lennie a számunkra, míg Mária végső győzelmére várakoztunk. A sátán füstje elhomályosította látásunkat, hogy megfosszon minket ettől a buzdítástól.

A SÁTÁN FÜSTJE

            A gyermekeknek azt mondják, hogy a rossz dolgokat az ördög súgja nekik. Ez nemcsak a gyermekekre nézve igaz, hanem ránk is – persze nem egy olyan szarvas ördögöcskéről van szó, aki a fülünkbe sugdos. VI. Pál pápa a XIII. Leó által látott ördögök áradatának munkáját „a sátán füstjének” nevezte.

            Igen, ha a sátánnak meg van engedve, hogy próbára tegyen minket, akkor azt teszi, hogy mintegy megmérgezi a levegőt, mi belélegezzük, és másképp – hamisan – kezdünk el látni, érezni, felfogni, érzékelni, ez afféle lelki optikai csalódás – így terjeszti az ördögök a hazugságait. Ezzel szemben, ha a kegyelem ideje van, amikor a sátán meg van kötözve vagy el van űzve, világos lesz, és lelki szemeink meggyógyulnak, örvendünk Isten jelenlétének, vágyunk utána, keressük őt, szívesen találkozunk vele, szeretnénk bekapcsolódni tervébe és segíteni szándékait.

            Kifejező példa a jeruzsálemi virágvasárnap – mely a kegyelem ideje volt a város számára, aki felismerte Jézusban a Messiást – és a nagypéntek közötti különbség, amikor eljött a Jézus által megjövendölt sötétség órája, és ugyanabban a városban ugyanazok az emberek kiáltottak „Feszítsd meg!”-et. Akik nem csatlakoztak ehhez, azok sem voltak képesek Jézus védelmére kelni. Így lankadnak el az Istenhez hűségesek a próba órájában. – Ezzel szemben a kegyelem órájában Isten ellenségei lankadnak el.

            Így volt ez a kommunizmus bukásának idején is – azok, akik megélték, még emlékeznek rá, hogy rövid időre mennyire más lett a légkör – szeretetet ígértünk egymásnak, és egészen komolyan, a gyakorlatban is megvalósítva, semmi bosszú, semmi elégtétel, csak megbocsátás, a bűnözés lecsökkent, mindenki mindenkinek segített, aztán ott volt az Istenhez való visszatérés, az Ő igazságának keresése, visszatérés a vallási jelképekhez, megnevezésekhez, senki sem lázadozott a fáradság miatt, hogy új iratokat kellett csináltatnia az új elnevezések miatt. A másik oldalon meg a kommunizmus kiszolgálói mintegy megbénultak, tehetetlenné váltak. De ez csak rövid idő volt – csak jel és elővételezés. Utána a minket sújtó nagy próba sötétsége visszatért, és ma is tart.

UTOLSÓ LÉPÉS A SÖTÉTBEN

            Megadatott nekünk a kegyelem ideje és a győzelem elővételezése, hogy buzdítást merítsünk ebből a tapasztalatból és a fennmaradó részt is kiharcoljuk – mert azt már a sötétségben is véghez kell majd tudnunk vinni. ’Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.’ – Így nagyobb az érdem. Ha nem érezzük az erőt, nem látunk tisztán, ellankadunk, de mégsem adjuk fel – csak így lehet nagy a győzelem. Most nem aszerint kell mennünk, amit érzünk, hanem aszerint, amit tudunk.

ÉS ÚJRA ITT VAN MÁRCIUS 25.

            Ha nem hajt minket a kegyelem idejének belső ereje, le kell győznünk a lankadtságot, és tudatosan járnunk a csodálatraméltó összefüggések által kijelölt úton. Ezen a napon van a régóta várt felajánlás évfordulója, s ez elég nagy esemény ahhoz, hogy emlékezzünk rá, és másokat is emlékeztessünk. Ez nemcsak emlékezés valamire, ami már megtörtént, hanem annak folytatása is – ez már a hit új cselekedete, mely szükséges a következő, s egyben végső győzelemhez. – S ez az imacönákulum Szűz Máriával Szeplőtelen Szíve győzelméért a világban.

            A Szűzanya győzelme Lepantónál egy helyen történt, az Egyház mégis az egész világon megemlékezik róla október 7-én, a Rózsafüzér Királynője ünnepével. – Az Isten elleni történelmi támadás, amit Mária Fatimában úgy jövendölt meg, mint az ’Oroszországból elterjedő tévtanokat”, szintén csak a világ egy bizonyos részén történ meg – csak a mi néhány országunkban került a kommunizmus hatalomra, de például Ausztrália, Dél-Amerika vagy más országok számára mi nagyon távoliak, talán ismeretlenek is vagyunk. De ezeknek a tévtanoknak ateista gondolkodása mintha a levegővel terjedt volna el az egész világon, és helyenként látható módon is megnyilvánult – pl. Kubában, Vietnamban, Kínában, máshol lelki jelleget öltött – mint az ún. felszabadítás teológiája. A mi néhány országunkban a vasfüggöny mögött azonban megmutatkozott Mária győzelme, amikor a vörös sárkány erőszakos hatalma által az Oroszországból elterjedt tévtanok Isten lehelete által eltűntek a sárkánnyal és kegyetlen erejével együtt. Az imacönákulumok ennek a győzelemnek a folytatásai, és ez vezet majd el minket Mária Szeplőtelen Szívének végső diadalához az új pünkösd által, melynek eljöveteléért Máriával együtt könyörgünk a cönákulumokon.

            Ne aludjunk! Ébredjünk fel! Menjünk! Már folyamatban van! Már történik!

FATIMÁRÓL BESZÉL
LÚCIA NŐVÉR

LÚCIA NŐVÉR EMLÉKEZÉSEI I.

http://www.pastorinhos.com/_wp/wp-content/uploads/MemoriasI_hu.pdf

Antonio Borelli Machado
Fatima
A tragédia vagy a remény üzenete?
A harmadik titok teljes szövegével és magyarázatával

http://www.intratext.com/IXT/HUN0024/_INDEX.HTM

A teljes igazság Fatimáról (The whole truth about Fatima)

A háromkötetes mű teljes terjedelemben olvasható az alábbi oldalakon:

http://www.catholicvoice.co.uk/fatima1/index.htm

http://www.catholicvoice.co.uk/fatima2/index.htm

http://www.catholicvoice.co.uk/fatima3/index.htm

Videók:

Fatima - A 13. napon: http://gloria.tv/?media=399169&language=DGtkouwHWmP

Fatima csodája (1997): http://gloria.tv/media/6K5iMi3Bxsk

The Secret Still Silenced: https://www.youtube.com/watch?v=agr9s3uGn1Q
The Third Secret of Fatima - Fr Paul Kramer: https://www.youtube.com/watch?v=gCxciA4wKno
Fr. Hesse on the Third Secret of Fatima: https://www.youtube.com/watch?v=hdzOQkQdAe4

FATIMA 100 (1917 –2017)

Felkészülés a 100. évfordulóra

http://kezdolap-fatima100.blogspot.hu/

A fatimai jelenések története

1917 május 13-án a három pásztorgyermeknek megjelent a Szűzanya. Sok mindenre oktatta őket és három titkot bízott rájuk...

AZ ELSŐ MEGJELENÉS

1917 május 13-án a három pásztorgyermek az iriai völgykatlanban, a ,,Cova da Iriában", Fatimától mintegy három kilométernyire legeltette nyáját. Rózsafüzért imádkoztak, azután kövekből házat építettek. Ez volt legkedvesebb játékuk. Hirtelen villám hasított át a ragyogó napsütésen! Ijedten pillantottak az égre: egyetlen felhőcske sem látszott! Mégis jobbnak látták, hogy hazafelé induljanak. Amint fölfelé kapaszkodtak a dombon, újabb villám vakította el szemüket. Rémületükben most már futni kezdtek, de egyszerre megálltak, mintha földbe gyökerezett volna lábuk. 

Néhány lépésnyire tőlük a kis tölgyfa fölött csodálatos ragyogásban, gyönyörű nőalak lebegett. Kedves mozdulattal nyugtatta meg a gyermekeket:

“Ne féljetek, nem bántlak benneteket."

A gyermekek először hallgatagon, mozdulatlanul nézték. Végre Lucia kinyögte:

“Honnan jössz?”

“Az égből jövök."

,,És mit kívánsz tőlem?"

“Azért jöttem, hogy megkérjelek benneteket, legyetek itt minden hónap 13án hatszor egymásután ugyanebben az órában, egészen októberig. Októberben majd megmondom, hogy ki vagyok és mit kívánok tőletek."

Egy pillanatig csend lett Francisco látta ugyan a gyönyörű alakot, de nem hallotta a beszédet. Jacinta hallotta a párbeszédet, de nem volt bátorsága megszólalni. Lucia végre újabb kérdést tett fel:

,,Te a mennyből jössz . . . én is az égbe fogok jutni?"

“Igen."

,,És Jacinta?"

“Ö is."

,,És Francisco?"

“Francisco is; de előbb még sok rózsafüzért kell elmondania."

Lucia ezután még két fiatal leány sorsáról érdeklődött, akik nemrégen haltak meg; a jelenés azt mondta, hogy az egyik a mennyországban van, a másik a tisztítóhelyen. Azután így folytatta:

“Akarjátok-e Istennek ajándékozni magatokat, hajlandók vagytok-e minden áldozatot meghozni és minden szenvedést elfogadni, amelyet engesztelésül bocsát rátok, a sok bűnért, amellyel az isteni Fölséget megbántják, a bűnösök megtéréséért és elégtételül a sok káromlásért és más sértésért, amellyel Mária szeplőtelen Szívét illetik az emberek?"

“Akarjuk" — válaszolta lelkesen Lucia mindhármuk nevében.

Az Úrnő kedves, anyai mozdulatával fejezte ki megelégedését, majd kijelentette, hogy hamarosan sokat kell szenvedniük, de Isten kegyelme mindenkor megerősíti és megvigasztalja őket. Végül széttárja összekulcsolt kezét és csodálatos, szelíd, de mégis szívbemarkoló fényt sugárzott a kis látnokokra. “Ebben a fényben úgy láttuk magunkat, mint ahogy Istenben vagyunk, tisztábban, mintha a legragyogóbb tükörbe néztünk volna." Ekkor térdre vetették magukat és elmondták az angyal imáját a Szentháromsághoz. Az Úrnő végül azt ajánlotta, mondják el a rózsafüzért mindennap, hogy kiesdekeljék a világnak a békét. Majd könnyedén felemelkedett és, kelet felé, eltűnt a szemük elől. A gyermekek lassanként magukhoz tértek elragadtatásukból és izgatottan tárgyalták meg az eseményt. Lucia meghagyta a kisebbeknek, hogy senkinek se szóljanak otthon, de a kis Jacinta mégsem tudta megállni, hogy el ne meséljen mindent az édesanyjának. Erre szembesítették Franciscóval és Luciával. Lucia anyja, abban a meggyőződésben, hogy képzelődés az egész, szigorúan megbüntette leányát. A jelenés híre azonban hamarosan elterjedt a vidéken, bár senki sem adott hitelt a három gyermek állításának.

A MÁSODIK MEGJELENÉS

Elérkezett június 13-a, Szent Antal ünnepének előestje, melyet egész Portugáliában, de különösen Fatimában nagy ténnyel ünnepelnek meg, hiszen Szent Antal az egyházközség védőszentje. A gyermekek szülei az ünnepségre készülnek, a kis pásztorok pedig a Cova da Iriába. Mintegy ötven ember követte őket kíváncsiságból. Elimádkozták a rózsafüzért s pontosan délben újra megjelent a villám, majd pedig az Úrnő maga.

,,Mit kívánsz tőlem?" — kérdezte Lucia ismét. A jelenés azt felelte, hogy jövő hónap 13án újból eljön, addig pedig mondják el mindennap a rózsafüzért. Majd így folytatta:

,,Azt akarom, hogy tanuljatok meg olvasni. Akkor majd megmondom, mit kívánok." Lucia egy betegért könyörgött, akit imaiba ajánlottak:

,,Ha megtér, egy éven belül meggyógyul." Ezután egy titkot bízott a gyermekekre: ez volt az “első titok". Francisco megint nem hallotta, mit mondott az Úrnő és Luciától tudta meg ,,titkát". Mi lehetett a titok?

AZ ELSŐ TITOK

Ma már lehullott róla a lepel. Lucia 1927-ben engedélyt kapott Jézustól, hogy közölje a titkot a világgal. Az ő parancsára írta le Lucia az akkor lefolyt párbeszédet:

Lucia:

,,Kérlek téged, végy magadhoz mind a hármunkat a mennyországba!"

Az Úrnő:

,,Igen, hamarosan eljövök, hogy elvigyem Franciscót és Jacintát. Neked tovább kell a földön maradnod. Jézus fel akar használni téged, hogy az emberek jobban megismerjenek és megszeressenek engem. Meg akarja alapítani szeplőtelen Szívem tiszteletét a világban. Aki gyakorolja ezt, annak megígérem, hogy üdvözül. Az ilyen lelkek előnyben részesülnek Istennél, mint virágok, amelyeket trónja elé helyezek."

Lucia:

,,Így hát egyedül kell itt maradnom a földön?"

Az Úrnő:

,,Nem, leánykám. Sokat szenvedsz? Ne veszítsd el bátorságodat! Én sohasem hagylak el téged. Az én szeplőtelen Szívem lesz menedéked és utad, mely Istenhez vezet." Mialatt az utolsó szavakat mondta, széttárta kezét s fényt sugárzott a gyermekekre, mely által mintegy Istenben látták önmagukat. Francisco és Jacinta olyan sugárkévében álltak, mely az ég felé tört, mert rövidesen oda kellett kerülniük, Lucia viszont olyan sugárözönben állt, mely a földön ömlött el. A jelenéstől jobbra egy szívet láttak, melybe mindenfelől tövisek hatoltak bele. Rádöbbentek, hogy ez Mária szeplőtelen Szíve, melyet a világ számtalan bűne sebzett meg s amely vezeklést, jóvátételt kíván. Lucia végezetül így ír: ,,A Szűzanya akkor nem parancsolta meg, hogy hallgassunk, de mi éreztük, hogy ez az Úr kívánsága." Amikor a jelenés távolodni kezdett, a körülállók a kis tölgyfa irányából rakétaszerű kis robbanást hallottak, majd látták, amint fehér felhőcske emelkedett az égnek. A látnokok vágyódó pillantással kísérték a Boldogságos Szüzet, Lucia pedig felkiáltott:

,,Ha látni akarjátok, ott van ... ott..." S a felhőre mutatott. Amikor az is eltűnt, így szólt:

,,Vége. Az ég bezárult." A kis pásztorok hazatértek. Éppen a nagymise végére értek a faluba. A két család állásfoglalása ellentétes volt. A két kisebb gyermek szülei hittek beszédüknek, Lucia anyja viszont képzelődésnek tartotta az egészet. El is vitte leányát a paphoz, hogy gyónja meg hazugságát. A plébános csak annyit mondott, hogy a jelenés lehetett az ördög cselvetése is.

,,Nem," — jelentette ki Jacinta, mikor ezt meghallotta azt gondolta az ördög csúf és a pokolban lakik. ,,Az az Úrnő pedig csodálatosan szép volt és az égbe ment."

A HARMADIK MEGJELENÉS

Július 13án már több mint 3000 ember kísérte a gyermekeket a Cova da Iriába. Lucia egészen az utolsó pillanatig otthon akart maradni, annyira megfélemlítették a szülei s az ördögtől való rettegése. Végül azonban mégis útnak indult két kis társával. A jelenés pontosan délben ismétlődött meg. Lucia eleinte nem akart megszólalni, de a kis Jacinta rábeszélésére végül mégis feltette a megszokott kérdést:

,,Mit kívánsz tőlem?" Az Úrnő újból megkérte, hogy ne mulasszák el a jövő hó 13-át, mondják el mindennap a rózsafüzért a Szűzanya tiszteletére, hogy kiesdekeljék a háború gyors befejeződését, mert csak a Szűzanya segíthet rajtuk. Lucia megkérte az Úrnőt, hogy mondja meg nevét és tegyen csodát, hogy mindenki higgyen megjelenésében. Kérésére a jelenés azt felelte, hogy csak jöjjenek el minden hónap 13-án: októberben majd megmondja, hogy kicsoda Ő s akkor nagy csodát is tesz, hogy mindenki higgyen benne. Luciának még egyéb kérései is voltak: gyógyítson meg az Úrnő egy szegény nyomorékot, térítsen meg egy családot, vigyen egy beteget magával az égbe. Az Úrnő azonban mindannyiuknak csak a rózsafüzér imádkozását ajánlotta, majd így folytatta:

,,Áldozzátok fel magatokat a bűnösökért és mondjátok gyakran, különösen, ha áldozatot hoztok: Jézusom, irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, engesztelésül a megbántásokért, amelyek Mária szeplőtelen Szívét érik." Végül feltárta előttük második és legnagyobb titkát, azzal a kifejezett utasítással, hogy az ő engedélye nélkül senkinek el ne mondják. Lucia huszonöt évig hallgatott és csak 1941-ben tárta fel ezt a titkot. Mi lehetett ez a titok?

A MÁSODIK TITOK

Lucia 1941-ben “engedelmességből és az ég engedélyével" a következőket írta: “A titok három különböző, de szorosan összefüggő dolgokból állott. Ezek közül keltőt mondhatok el most, a harmadik pillanatnyilag még titok marad."

Az első része: a pokol látomása

“Amikor Mária az utolsó szavakat kiejtette, amelyekről már beszámoltam, széttárta kezét, mint ahogy a megelőző két hónapban is tette. A belőle kiáradó fénycsóva ezúttal behatolt a földbe s ott nagy tűztengert láttunk, benne elmerülve pedig fekete, megégett lényeket, ördögöket és lelkeket, emberi alakban. Ezek olyanok voltak, mint átlátszó, izzó széndarabok. A lángok között magasba emelték őket, majd leestek, mint a súlytalan szikrák, de mégsem lebegtek, hanem visszazuhantak a szörnyű parázsba. Közben olyan rettenetes jajgatást, fájdalmas, kétségbeesett kiáltozást hallattak, hogy valósággal reszkettünk a borzadástól és az ijedségtől. (Bizonyára ebben a pillanatban tört ki belőlem az a fájdalomkiáltás, amelyről a körülöttem álló emberek beszéltek.) Az ördögök olyanok voltak, mint valami szörnyű és utálatos ismeretlen állati alakok, de átlátszóak, mint az izzó szén. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott. És hálával tartozunk jóságos mennyei Anyánknak, hogy már előzőleg megígérte nekünk a mennyországot. Máskülönben, azt hiszem, meghaltunk volna az ijedségtől és a borzalomtól."

A második része: Mária szeplőtelen szívének tisztelete

Amikor mintegy segélykérően néztünk fel a Szűzanyára, jóságos, szomorú hangján így szólt:

,,Láttátok a poklot, ahová a nagy bűnösök jutnak. Az ő megmentésükre akarja az Úr az én szeplőtelen Szívem tiszteletét a világban meghonosítani. Ha az emberek megteszik azt, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül és a béke is elérkezik. A háború (1914—1918) már vége felé közeledik; ha azonban nem szűnnek meg az Urat bántalmazni, nem sok idő telik bele s új, még szörnyűbb háború kezdődik. Ez a következő pápa uralma alatt történik. Ha majd egy éjszakán ismeretlen fényt láttok feltűnni, tudjátok, hogy ez az isteni jel, hogy a világ számtalan bűnéért közeleg a büntetés. Ez a büntetés: háború, éhínség, az Egyház és a Szentatya üldözése ... Hogy ezt megakadályozzam, eljövök, hogy a világot felajánlják az én szeplőtelen Szívemnek és az elsősszombati engesztelő szentáldozást bevezessék. Ha teljesítik kérésemet, egy keleti ország megtér és béke lesz. Ha nem teljesítik, akkor hitellenes propaganda terjeszti majd a világban tévtanait; háborút s egyházüldözést idéz elő. Sok jó embert fognak megkínozni; a Szentatyának is sokat kell szenvednie; több nemzetet megsemmisítenek... A láthatár komor. Egy fénysugár mégis áttöri:

,,Végül mégis szeplőtelen Szívem diadalmaskodik ... Egy nagy ország megtér és hosszú békekorszak köszönt a világra. Portugália pedig megőrzi hitét." A jelenés végül így szólt: (A titok harmadik részét még homály borítja.)

,,Ne mondjátok el senkinek. Csak Franciscónak mondhatjátok meg. Ha majd a rózsafüzért imádkozzátok, tegyétek minden tized végére: Jézusom, bocsásd meg bűneinket, őrizz meg bennünket a pokol tüzétől, vigyél minden lelket a mennyországba, különösen azokat, amelyek leginkább rászorulnak irgalmadra." Valamivel előbb még azt mondotta: — “Szükséges, hogy megjavuljanak, bocsánatot kérjenek bűneikért s ne bántsák meg többé az Úr Jézust, akit már annyiszor megbántottak." A körülállók mit sem sejtettek ezekből a titkokból, csak annyit láttak, hogy a jelenés helyére fehér felhő ereszkedett le s a nap fénye feltűnően elhomályosodott. Ezek a jelenségek a látomás végeztével szűntek meg.

A NEGYEDIK MEGJELENÉS

Az egyházi körök—a fatimai jelenéssel kapcsolatban — továbbra is tartózkodnak minden állásfoglalástól. Annál hangosabb volt a sajtó, melynek egy része szélhámosságnak minősítette a látomásokat. Kirohanása azonban kétségtelenül nagyot lendített a dolgon, mert így egész Portugália megismerte Fatimát és augusztus 13án már mintegy 15000 néző özönlött a Cova da Iriába. Ezúttal nemcsak kíváncsiak tartózkodtak ott, hanem már jámbor hivők morzsolgatták a rózsafüzért és énekeltek egyházi énekeket. Dél volt már, de a kis látnokoknak se híre, se hamva! Nagy volt az izgalom, a csalódottság, az aggodalom. Végre elterjedt a hír, hogy a gyermekeket letartóztatták és börtönbe zárták. A körülállók hangosan méltatlankodtak s már-már elindultak a kerületi elöljáróhoz, ekkor azonban rendkívüli jelenség kötötte le az emberek figyelmét. Hirtelen mennydörgés hallatszott, villám cikázott s a tölgyfa körül gyönyörű felhő képződött. Mintegy tíz perc múlva felemelkedett a felhő és eltűnt a nézők szeme elől. Mindenki megnyugodott és a kerületi elöljáró is megmenekült a veszélytől. A Szűzanya tehát nem maradt el a találkozóról. A kicsinyek elmaradtak, de nem saját hibájukból. Már 11-én faggatni kezdték őket, gondolván talán bevallják “hazugságaikat". Hiába volt minden. Végül 13-án reggel letartóztatták s Vila Nova di Ourem-be, a kerületi elöljáró színe elé vezették őket. Az elöljáró, Arturo d'Oliveira Santos volt. A gyermekek többszöri sürgetésre sem voltak hajlandók titkukat elárulni s erre bezárták őket. Egész nap s a következő napon is faggatták s szörnyű fenyegetésekkel rémítgették őket. Az elöljáró megígérte, hogy forró olajban főzeti meg mindhármukat, de ez sem használt. Augusztus 15-én végre megelégelte a dolgot, s szüleikhez küldte vissza a gyermekeket. Amikor Lucia anyja meghallotta, hogy leányát bezárták, így szólt: — “Nem baj, megérdemelte! Ha hazugság volt, amit mondott, most megkapja büntetését, ha igaz volt, majd megvédelmezi a Szűzanya." S a Szűzanya valóban meg is védelmezte.

Augusztus 19-én, vasárnap, Lúcia és Francisco együtt őrizték a nyájat a kisfiú bátyjával, Jánossal egy “Valinhos" nevű helyen. Hirtelen észrevették, hogy a levegő átszíneződik, ugyanúgy mint a Cova da Iriában, a jelenések előtt. Máris cikázott a villám s Lúcia azonnal hivatta Jacintát. Egy pillanattal a kislány megérkezése után megjelent az “Úrnő".

Először is arról panaszkodott, hogy a gyermekeket 13án megakadályozták a megjelenésben s hozzátette, hogy az októberre ígért csoda büntetésből nem lesz olyan hatásos. Újból figyelmeztette a gyermekeket a rózsafüzér-imádságra s kérte őket, hogy a következő két hónapban tartsák be pontosan a megbeszélt időpontot. Lucia megkérdezte, mi történjék a zarándokok ajándékaival, amelyeket a tölgyfa alá helyeztek. A jelenés megnevezte az ajándékok felhasználásának módját, válaszolt Lucia egyéb kérdéseire, és szomorú hangján egyre csak az imádságot és az önmegtagadást ajánlotta a gyermekeknek, majd így végezte szavait:

,,Imádkozzatok, imádkozzatok és hozzatok sok áldozatot a bűnösökért. Be sokan Jutnak a pokolba, mert senki sem hoz áldozatot, senki sem imádkozik értük."

A látomás megint 10 percig tartott, azután az “Úrnő" újra eltűnt. A gyermekek megvigasztalódva tértek haza. A faggatás, a kínzás folytatódott, de a kicsinyek nyugodtan mondták: — ,,Ha megölnek bennünket, annál jobb! Legalább hamarabb jutunk a mennyországba."

AZ ÖTÖDIK MEGJELENÉS

Az üldözések, a hatóság ellenállása lelkesítő hatást váltott ki Portugália népében. Szeptember 13án már több mint 20.000 ember jelent meg a jelenés színhelyén a völgykatlanban. Amikor a gyermekek megérkeztek, felszólították a körülállókat, hogy imádkozzanak Máriához. Délben elhomályosodott a nap fénye, majd a kíváncsiak s a hívők legnagyobb ámulatára fénylő gömb jelent meg az égen, mely lassan lebegve haladt kelet felé. Eltűnt, majd újból megjelent s a nap irányában tovább haladva végleg megsemmisült. Ötödik látogatása alkalmával azt mondta a Szűzanya Luciának és a kicsinyeknek, hogy csak folytassák a rózsafüzér-imádságot, hogy kiesdekeljék a háború végét. Azután megígérte, hogy októberben Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. Meghagyta nekik, hogy a jövő hónap 13án biztosan jöjjenek el a Cova da Iriába. Lucia ezután arra kérte az Istenanyát, gyógyítana meg néhány beteget. A jelenés azt felelte, hogy egyik-másik meggyógyul, de néhányan nem, mert azokban nem bízik az Úr.

— A nép szeretne ezen a helyen kápolnát építeni — közölte Lucia. Ezt a kérést helyeselte a Szűzanya s meghagyta, hogy az adományozott pénz egyik feléből fedezzék az építkezés kezdeti költségeit. A nap elhomályosodásán kívül, mely annyira észrevehető volt, hogy a holdat és a csillagokat is látni lehetett és a fénylő gömbön kívül más jelek is kísérték a Szűzanya és a gyermekek titokzatos párbeszédét. A levegő sárgásan elszíneződött és fehér felhő burkolta a tölgyfát és a kis látnokokat. Az égből különös kis fehér pelyhek hullottak, majd a föld fölött néhány méternyire szétoszlottak.

A HATODIK MEGJELENÉS

A csodás jelenségeknek tulajdonítható, hogy sokan komolyan hittek már a gyermekek állításainak s valóságos emberáradat özönlött az Iria völgyébe. Egész Portugália forrongott. Október 13án már mintegy 60.000 ember sereglett a kicsinyek köré. Esős, hűvös nap volt, de a tömeg mégis egyre növekedett. Még a legtávolabbi vidékekről is egyre jöttek a hívek és a kíváncsiak, hogy tanúi legyenek az október 13ára ígért nagy csodának. A három gyermek rémülten, elveszetten állt a tömegben, a kíváncsiak minden oldalról lökdösték, taszigálták őket. Közeledett a dél. Lúcia ekkor meghagyta, hogy mindenki csukja össze az ernyőjét s kezdje meg a rózsafüzér-imádságot. Pontosan délben megjelent a fényalak. A körülállók ismét csak egy fehér felhőt láttak, a kis csoport körül. Lucia megismételte szokott kérdését:

,,Ki vagy és mit kívánsz tőlem?" A jelenés pedig végre megfelelt a kérdésre s elárulta, hogy ő Rózsafüzér Királynője s az a kívánsága, hogy ezen a helyen kápolnát építsenek tiszteletére. Ezúttal hatodszor ajánlotta a mindennapi rózsafüzér imádságot. Hozzátette még, hogy a háború már a vége felé közeledik s a katonák hamarosan hazatérhetnek. Lúciát számtalan. ember kérte, hogy adja elő kélését a Szűzanyának. Ezért így szólt:

,,Annyi kérnivalóm lenne még ..."

A Szent Szűz azt válaszolta, hogy egyes kéréseket teljesít, másokat nem. Azután rögtön visszatért üzenetének lényegéhez: — ,,Az emberek javuljanak meg és kérjenek bocsánatot bűneikért." Majd szomorú arccal, könyörgő hangon fűzte hozzá: ,,Ne bántsak meg többé az Urat, akit úgyis annyiszor megbántottak már!" Ez volt a Szentszúz utolsó szava s a fatimai üzenet lényege. Azután széttárta kezét, mélyből fény sugárzott és ujjával a napra mutatott...

A NAPCSODA

Ebben a pillanatban Lúcia felkiáltott: ,,Nézzétek a napot!" Mily csodálatos színjáték! Az eső hirtelen elállt, a felhők szétszakadtak s a napkorong láthatóvá vált. De nem aranyos színben tündökölt, hanem ezüstösen csillogott mint a hold. Majd rettenetes sebességgel forogni kezdett saját tengelye körül. Olyan volt, mint egy tüzes kerék, sárga, zöld, vörös, kék és ibolyaszínű sugárkévéket vetett maga köré. Egy pillanatra megállt, majd újból forogni kezdett. Ismét megállt és megint, harmadszor is forogni kezdett s még csodásabban szórta a tündöklő színeket. A tömeg mozdulatlanul, elragadtatva bámult. Hirtelen mindenki úgy látta, mintha a nap leszakadna a mennyboltról s feléjük zuhanna. Rémült kiáltás tőrt fel tízezrek torkából: “Csoda! Csoda!"

,,Hiszek Istenben!"

,,Üdvözlégy Mária!"

,,Istenem, irgalom!" — És mindnyájan térdre borultak a sárban és hangosan mondták a bűnbánat imáját. Ez a színjáték jó tíz percig tartott. Kb. 60.000 ember látta, közöttük hivők és hitetlenek, egyszerű parasztok és művelt városiak, tudósok, újságírók. És minden előkészítés nélkül szakadt rájuk a csoda, csak egy kislány kiáltására lettek figyelmesek: ,,Nézzétek a napot!" ... És ugyanazokat a jelenségeket észlelték, egyazon időben s azon 9 napon, abban az órában, melyre a Szűzanya a csodát ígérte. S azonkívül is sokan látták még öt vagy még több kilométernyi távolságban Fatimától. Ezeket az embereket pedig igazán senki sem vádolhatja elfogultsággal, sem szuggesztió alatt nem állhattak. Az átázott ruhák is néhány perc alatt teljesen megszáradtak. Miért volt szükség ezekre a csodákra? Nyilván azért, hogy bizonyítsák a jelenések valódiságát és hangsúlyozzák a mennyei üzenet rendkívüli jelentőségét, melynek átadója maga az irgalmasság Anyja volt. Legyen neki hála és dicséret! Az ötödik megjelenés alkalmával a Szűzanya megígérte a gyermekeknek, hogy októberben Szent Józseffel és a Kisded Jézussal tér vissza. És most, amikor felemelkedett a nap felé, a gyermekek a nap mellett hirtelen megpillantották a Szent Családot. Jobb felől a Szent Szűz állt fehér ruhában, égszínkék köpenyben, arca ragyogóbb mint a nap, bal felől Szent József a Kisded Jézussal, aki egykét évesnek látszott. A Szent Család megáldotta a világot a kereszt jelével. Amikor a látomás eltűnt, Lucia látta az Üdvözítőt, amint megáldja a tömeget, majd újból a Szent Szűzet, két különböző megjelenési formában. Csak ezeknek a látomásoknak szétfoszlása után tudták a látnokok egész figyelmüket a napra irányítani.

FATIMA A CSODA UTÁN

1917 óta a Szűzanya nem jelent meg többé a Cova da Iriában, de ekkor kezdődtek meg a rendszeres zarándoklatok minden hó 13án, főként május és október között. S a Szent Szűz kegyelem ajándékai leszálltak a beteg lelkekre, a beteg testekre. A jelenések helyén először emlékívet állítottak, majd kicsiny kápolnát emeltek, végül pedig hatalmas szentélyt építettek. Ma a templom körül kórház, lelkigyakorlatos ház és más épületek sorakoznak. Az ellenfél természetesen nem nyugodott bele oly könnyen az eseményekbe. Minden erejével küzdött az ájtatosság elterjedése ellen. Az egyházi hatóság vizsgálata 1917—19-ig, majd 1922 májusától 1930 áprilisáig tartott. Végül hivatalosan elismerték a fatimai jelenések hitelességét s megengedték a fatimai Szűz tiszteletének terjesztését. A nép persze nem várta be az egyházi hatóság jóváhagyását, hanem az első perctől kezdve százezrével özönlötte el a kegyhelyet. Az egyházi jóváhagyást például 100.000 ember jelenlétében olvasták fel, éppen tizenhárom évvel az utolsó jelenés után. A lisszaboni bíboros pátriárka vezetésével és 300.000 zarándok rézvételével, akik Portugália minden részéből sereglettek Fatimába. A spanyol polgárháború idején, a portugál egyház újból zarándoklatot szervezett Fatimába, hogy a fatimai Szűz segítségével megmentsék hazájukat a veszedelemtől. És Portugália megmenekült...

1938 május 13-án megismételték a fatimai Szűznek tett felajánlást. A jelenések huszonöt éves évfordulóján, 1942ben csodálatos, soha nem látott diadalmenetben kisérték a Szent Szűz szobrát Falimából Lisszabonba. Milliók zarándokoltak a Cova da Iriába, hogy egyesítsék imájukat a jubiláló Szentatyával s könyörögjetek a békéért. Portugália csodálatos változáson ment át a huszonöt év alatt. A püspöki körlevélben olvashatjuk: “Aki 25 évvel ezelőtt hunyta le szemét Portugáliában, ma nem ismerné meg többet az országot. Olyan mély, olyan hatalmas változás állott be életében s mindez annak az egyszerű, láthatatlan tényezőnek a következtében, melyet a fatimai Szűz megjelenése jelentett."

A FATIMAI KIS LÁTNOKOK

A két kis testvér, Francisco és Jácinta nincsenek már közöttünk. Örök boldogságban szemlélhetik a fénybe öltözött “Úrnőt". A Szent Szűz első megjelenése alkalmával azt ajánlotta a kicsinyeknek, hogy hozzanak áldozatokat a bűnösök megtéréséért. A gyermekek tanácstalanok voltak, mert nem tudták, mivel hozhatnának áldozatot. Másnap azután Francisco így szólt:

— Adjuk oda uzsonnánkat az állatoknak. Ez áldozat. Ez volt első böjtnapjuk, de az elsőt sok újabb követte, csakhogy akkor már nem az állatoknak adták, az ennivalót, hanem a szegény gyermekeknek. Lassanként a művésziességig fejlesztették önmegtagadásukat.

1918 decemberében Francisco és Jácinta spanyolnáthát kaptak. Lúcia minden szabadidejét velük töltötte. Mind a hárman tudták, hogy ez a két gyermek utolsó betegsége.

Francisco, aki hitt az égi üzenetben, melyet nem közvetlenül a Szűzanyától, hanem csak Luciától hallott; Francisco, aki számtalan rózsafüzért mondott el a Szent Szűz kívánságára, Francisco, aki oly sok áldozatot hozott a bűnösökért, 1919 április 3án részesült az első szentáldozásban s másnap örökre lehunyta szemét. Még nem töltötte be tizenegyedik évét.

Jácinta kálváriája hosszabb volt. A “spanyol" következtében súlyosan megbetegedett. Szenvedését áldozatul ajánlotta fel a Szűzanyának. Végül a lisszaboni kórházba vitték, hogy műtétnek vessék alá. Fájdalmai és áldozatossága egyre növekedett. Magányosan halt meg, ahogy a Szűzanya előre megjövendölte neki betegsége folyamán, egyik látomásában. 1920 február 20-an lehelte ki lelkét. Még nem töltötte be a tizedik évét. Bátyja, Francisco mellé temették a fatimai temetőbe. Sírkövükön csak ez áll: “Itt nyugszik Francisco és Jácinta Marto földi porhüvelye, akiknek megjelent a Szűzanya." Lúcia továbbra is elzarándokolt a tömeggel minden hó 13-án s a Cova de Iriában mondta el rózsafüzérét. Majd püspöki ajánlatra belépett a dorottyás nővérek intézetébe. Ott senki sem tudta, hogy a nővér, aki beöltözése alkalmával a Maria das Dores (Fájdalmakról nevezett Mária) nevet kapta, voltaképpen a fatimai Lúcia. Csak örök fogadalma napján tudták meg társnői a valóságot. A Szűzanya azóta is állandóan segítségére van, hiszen Mária nővér az ő titkaink letéteményese.

Lucia már meghalt.

A harmadik titok

A Vatikán nemrégiben nyilvánosságra hozta a "3. fatimai titkot", s hozzá pápai értelmezést. Azt gondolom, hogy a harmadik titok szövege még mindig nem az, ami ténylegesen elhangzott. Íme az a verzió, amely talán az igazihoz a legközelebb áll.

A Szentegyház megengedte, hogy nyilvánosságra kerüljön az üzenet, a rosszak megtérése érdekében.

1917 október 13-án jelent meg a Szűzanya Fatimában. Megrázó üzenetet hozott a földre az égből. Az egyházi kivizsgálás nyomán (1958) minden igaznak bizonyult Fatimában. Az üzenetet átadták az akkori pápának, XII. Piusnak, akit az üzenet tartalma mélyen megrázott. Az írást lepecsételtette, és utódjának hagyta. Halála után a közvélemény kérte XXIII. János pápától a nyilvánosságra hozatalt. Ő azonban nem tette. Mondván, hogy ezzel nagy pánikot keltene. XXIII. János halála után VI. Pál pápától kérték, legalább részleteket közöljön a szörnyű titokból. VI. Pál ezt megengedte (1963-64) arra való tekintettel, hogy a beteljesülés már nagyon közel van.

A Szűzanya megjelent Luciának, aki ma Kármalita apáca, és ezt mondta:

,,Menj gyermekem és add tudomására az embereknek, amit mondok. Én melletted leszek! A világra borzalmas büntetés vár a XX. század második felében. 1950-2000-ben. Az emberek nem teljesítették Isten parancsát, ahogy azt a Teremtő kívánta. Mindenütt a sátán uralkodik, kényszeríti az emberiséget, hogy gyűlöljék egymást, és készítsenek olyan fegyvert, amelyik perceken belül megsemmisíti az egész világot. Az emberiség fele elpusztul ezáltal. Ez a büntetés keményebb lesz, mint a vízözön! Pusztulnak kicsik, nagyok, erősek, gyengék. Az egyházra is rossz idők járnak. Ez az idő a megpróbáltatások ideje lesz! A sátán békétlenséget, hitetlenséget terjeszt! Majd Rómát is megcélozza! Akiknek gyenge a hite mind elvesznek. Isten szörnyű természeti csapásokat bocsájt a földre, tűz, füst, vízáradat, orkán, hideg jégeső, földrengés kíséretében. Mindenki elpusztul, aki Isten ellen vét. Akik élve maradnak, irigyelni fogják azokat, akik már meghaltak. Ilyen borzalmakat senki sem vár, de ez mégis eljön azért, hogy a Teremtő megbüntesse az ellene lázadókat. Mindenhol a halál fog uralkodni, mert a rossz kihívta Isten haragját. Akik hűek maradtak, azok túlélik azt, és még hűségesebbek lesznek. Hívok mindenkit, aki Krisztus követője! Jaj azoknak, akik nem akarják a világ javulását, és még rosszabb lesz minden!"

Páter Augusti Fortes, Rómában működő pap, Fatimában ezt a híradást tette közzé: "A Szentatya megengedte, hogy meglátogassam Luciát a Kármelita kolostorban, Portugáliában. Nagyon szomorúan fogadott, ezt mondta a Páter. A jók mennek a maguk útján, és nem csinálnak gondot a jeladásból, a rosszak mennek a széles kárhozat útján. Higgye el Páter, a büntetés nagyon közel van! Mennyi lélek megy a pokolba, ezért nagyon szomorú a Szűzanya. Mondja el az emberiségnek, mit mondott a Szűzanya nekem. Sok állam eltűnik a föld színéről, egy nagyhatalom lesz a korbács, mivel a jó Isten megbünteti az emberiséget. Ha imádsággal az emberek megjavulnak, akkor még meg lehet menteni a Földet, de ha nem imádkoznak az emberek, a Föld elpusztul. Meg kell mondani az emberiségnek, hogy ne várják a figyelmeztetést a Pápától, püspököktől. Az idő megérett. Az emberek imádkozzanak azért, hogy Isten haragját visszafordítsák. Mindenki kérje a maga környezetében, hogy imádkozzanak!

Forrás: http://www.zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=406